Szóval megint késve, de nem sokkal: karácsonyi fic.~ És fandomdebüt! Egészen pontosan Homestuck, a páros Dave x Karkat. A történet maga AU, a meteoros act hirtelen félbemaradt és történt egy teljes restart. Karkat menekül, Dave keresi, de feladja, és vár. Karácsonykor pedig kap egy kis meglepetést...
Hideg december este volt, az a fajta, mikor az embernek semmi kedve nincs buliba menni, vagy egyáltalán kimozdulni. Ennek szellemében Davenek esze ágában se volt kimászni a fűtött lakás menedékéből, helyette minden lelki nyugalmával feküdt a kanapén, a lehető legkicsavarodottabb pózban. Már mentek a tévében a hülye karácsonyi filmek és sorozatok, a legnyálasabbak ráadásul, amiket a fiú rögtön unni kezdett, pedig épp csak játszani kezdték őket. Az egyetlen ok, ami miatt hajlandó volt megnézni bármelyiket is, az Karkat volt. Aki éppen sehol se volt. Ez az állapot két hete tartott.
Dave igazából kezdte feladni a reményt, hogy ezt a telet - az ünnepekkel együtt - a trollal töltheti. A fekete hajú állandó mozgásban volt, menekült, de maga se tudta, pontosan mi elől. Talán megijedt, hogy az új esély, amit kaptak, ugyanahhoz a végeredményhez vezethet, és nem biztos, hogy újra végig akarta nézni, ahogy mindenki meghal körülötte. Dave valahol megértette, de nem volt benne túl biztos, hogy ez tényleg így volt.
Az ő részéről más volt a helyzet. Időutazó képességeinek köszönhetően bármikor meg tudta változtatni az eseményeket, és érezte, hogy az újrakezdéshez is lehet valami köze, de nem vett rá mérget, tekintve nem emlékszik, mi történt abban a pillanatban. Újra a lakásában volt, abban a flancos, újgazdagságot hirdető lakásban, annyi különbséggel, hogy nem volt egyedül. A tizenkét troll közül három - hozzá hasonlóan kissé zavart - lézengett a szobában. Az általában beszívott állapotú Gamzee, a vak-de-mégse Terezi és, ki gondolta volna, Karkat is ott volt, aki annyiban különbözött a másik kettőtől, hogy minden egyes porcikája egyszerre sikoltotta, hogy tud mindent, nem csak annyit, hogy kik és honnan ismerik egymást. Tartottak egy rövid kupaktanácsot, hogy valami játék miatt gyűltek össze, de mind Dave, mind Karkat pontosan tudta, hogy nem csak ennyiről van szó, sokkal többről, de csendes egyetértéssel nem szóltak egy szót sem.
Aztán Karkat eltűnt.
Az első alkalommal mindenki frászt kapott, hogy mi lelhette a fiút, miért ment el, hova lett, és Dave-t küldték el megkeresni. Rose a segítségére volt, neki hála rögtön meglett a troll tartózkodási helye, Strider pedig minden lehetséges eszközt bevetett, hogy a leggyorsabban odajuthasson. Egy sötét sikátorban talált rá a fiúra, aki vacogva gubbasztott pár kifektetett kartonon, elázva, rengeteg karcolással, kisebb sebekkel. Valahol megnyugtatta, hogy komolyabb sérülést nem talált rajta, majd figyelmen kívül hagyta Karkat rázúduló haragját, és egyszerűen térdre rogyott előtte, hogy magához ölelhesse. Ezzel az egy mozdulattal belefojtotta a fiúba a szót, akiből hirtelen tört elő a zokogás. Mindent átadott, minden fájdalmat, elkeseredettséget, dühöt, ami Karkat szíve és lelke mélyen rejtőzkött, csendben mérgezve őt, szinte megfojtva. A sírást csuklások szakították félbe, nem tudta abbahagyni, egyre csak rosszabb lett. Halvány, vörös könnyek hullottak Dave ruhájára, aki óvatosan csitítani próbálta, ölelte, ringatta, édes semmiségemet suttogott neki, rubinszín szemeit felfedve pillantott rá, le-lehajolva, hogy lecsókolja a könnyeket, majd ezek csapatmunkája pedig lassacskán elérte, hogy a troll végre lecsillapodjon. Dave itt még bízott abban, hogy ez nem fog örökké tartani, hogy ezek után minden oké lesz, de tévednie kellett. Volt egy sejtése arról, hogy ebből még lesz probléma, de eleinte nem törődött a helyzettel, konstans "leszarom" állapotba ringatta magát. Akkor kezdte el bosszantani a helyzet, mikor heti szinten megismétlődött a Karkat után való rohanás, és egy ponton eljutott oda, hogy nem csinálja tovább. Nem érdekelte a többiek könyörgése, érezte, tudta, hogy ez a módszer talán hatásosabb lesz, mint az eddigiek. Igaza lett. Példának okáért a meglepettség halovány jelét se mutatta, mikor egyszer pár hetes kihagyás után egy nedves hajzatú Karkat trappolt be a lakásukba, meglehetősen feldúltan, hogy utána pedig szabályosan lefejelhesse az ágy neki fenttartott részét Dave mellett. Az egyetlen, ami akkor az utóbbit lefoglalta, az a troll begöndörödött haja volt. Aki amúgy nem nagyon értékelte, hogy párja ezzel szórakozott, de letudta pár elmormolt szitokszóval, és igazából meglehetősen élvezni kezdte egy idő elteltével. Most is tisztán láttott maga előtt minden rezdülést, lélegzetvételt, azt, ahogy a lassan lenyugvó fiú elalszik mellette, és béke száll rá.
Dave felsóhajtott az emlék újrajátszásán. Erre volt a legkevésbé szüksége, a teljes egyedülléten semmit nem javított az, ha a múltbeli dolgokon rágódott. Gamzee és Terezi itthagyták, mondván ők bulizni akarnak. Terezi persze megjegyezte, hogy Davenek sem ártana egy kis kikapcsolódás, de ő egy elegáns ujjmozdulattal elhallgattatta a lányt. Megjegyzendő, hogy vulgáris gesztus volt. Igazából mindannyian csak röhögtek, aztán a két troll elhagyta a lakást, magára hagyva a fiút. Jobb dolga híján a történet kezdetekor bemutatott cselekvéssorozatot kezdte el művelni, lassan két órája el sem mozdulva a helyéről. Néha azért kiment egy almaléért. Meg mézeskalácsért. Ez, és a tévé bámulása lefedte az egész napi programját. Nem bánta különösebben a semmittevést, minden porcikája hálát adott a pihenésért. A tévéműsor ellenben nem tett kedvére.
Az ötödik nyálas film vette volna kezdetét, mikor kulcszörgés zaja csapta meg a fülét. Volt egy olyan kósza gondolata, hogy talán Tereziék értek haza, de szinte biztos volt abban, hogy ők valamelyik kapualjban fognak részegen - meg valószínűleg teljesen beszívottan - fetrengeni rongyos pokrócokba bugyolálva magukat, dacolva a Föld hideg telével és a szakadó hóval. Elegánsan legurult a kanapéról, bár kisebb nehézségei akadt a nyakába akasztott égősornak hála. Az ünnepi hangulatot fokozva csilingelő Télapó-sapkát húzott, ami tökéletesen kiegészítette az övéhez hasonló napszemüveggel rendelkező rénszarvasos pulcsiját, majd nyugtázta, hogy oké, elég gázul néz ki, mostmár mehet ajtót nyitni. Komótosan a bejárathoz csoszogott, és pár percig nézte, ahogy az ajtón kívül álló szenved a bejutással. Elégedett mosoly terült szét az arcán és ujjai közé vette a biztonsági láncot, majd megszólalt.
- Biztos be szeretnél te jönni? - kérdezte, hangjába incselkedés vegyült.
- Dave, baszd meg, engedj be - jött szinte azonnal a válasz a másik oldalon állótól, aki - a szőke legnagyobb örömére - Karkat volt. Odalépett az ajtóhoz, kioldotta az összes zárat, és beengedte a fiút. Karkat piros sapkája szinte hófehér volt a rengeteg rátapadt hótól, de gyorsan földre került a kabáttal és a sállal együtt, bakancs pedig útközben repült le a lábáról, ahogy a lakásba bezuhanva a legközelebbi fűtőtesthez rohant, azonnal rátapadva. Dave mosolyogva csoszogott utáná, a cuccokat otthagyva, ahol vannak, és mellételepedett. A troll lopva rápillantott, és nem hagyta szó nélkül Strider öltözetét.
- Mégis mi ez a szar rajtad?
- Hagyom, hogy átjárjon az ünnep szelleme.
Karkat erre majdnem mondott valamit, de mégse tette. Örült, hogy újra itt van Dave mellett, de ezt sose mondaná ki hangosan. Egyszerűen élvezte a csendes perceket, és végtelenül hálás volt, amiért a fiú nem kezdett el kérdezősködni. Volt egy olyan érzése, hogy az nem is akarja tudni, mi történt vele, de gyorsan elhessegette magától ezt a gondolatot. Dave szerette, és foglalkozott vele, megértette, miért ment el, miért megy el mai napig is akár hetekre. Nem firtatta, nem vonta kérdőre. Türelmesen várt rá és amint hazaért, ragyogó mosollyal fogadta, vérszín szemei boldogságtól csillogva szegeződtek Karkatra, aki már ettől megnyugvásra lelt. Akárhányszor együtt voltak, elfelejtette minden gondját, még azt is, hogy baromira egy világot kell megmenteniük. Sóhajtás hagyta el ajkait, amire Dave is felfigyelt. Lassan közelebb húzodott Karkathoz, és óvatosan átölelte. A fiú egy pillanatra megfeszült a két kar között, de szinte rögtön feloldódott. Egyikük se szólt semmit, élvezték, hogy újra együtt lehetnek, ráadásul csak ők ketten. A lakás halovány vörös világítása puhán körülölelte alakjukat, aztán Dave úgy döntött, ideje arrébb menni. Könnyűszerrel felkapta Karkatot, és elcipelte a kanapéra. Nem ütközött semmilyen ellenállásba, a fiú szinte ernyedten lógott a karjai között. Érezte annak testéből áramló fáradtságot, ezért se hagyta, hogy segítség nélkül tegye meg a távot, inkább a karjai között vitte odáig.
Valahogy sikerült egy testként lezuhanni a bútorra, majd kisebb ficergés után eljutottak egy olyan pózba, hogy Karkat rajta feküdt a szőke fiún, lassan alvásközeli állapotban. Dave elnyújtott mozdulatokkal simított végig párszor a fiú hátán. Hallgatta annak egyenletes szuszogását, néha csak elidőzött az arcvonások tanulmányozásában, vagy csak nézte, ahogy a troll a karácsonyi romkom áradatba vetődik félálomban. Általában ölni tudott volna ezekért a pillanatokért, hiszen nagyon kevés adatott meg nekik az elmúlt időben, így mindent megtett, hogy ne menjenek tönkre, vagy legalábbis ne legyenek túl borzalmasak. Persze nem lehetett minden tökéletes, néha nem is próbálkoztak, veszekedésből veszekedésbe zuhantak, és nem szóltak egymáshoz órákig. Azt persze nem lehetett mondani, hogy bármikor sikerült odáig elfajulnia a dolgoknak, hogy ne tudjanak róla beszélni, így a béke konstans maradt.
- Karkat? - Dave halk, óvatos volt, esze ágában se volt zavarni a félig alvót.
- Mhm? - a válaszként érkező hümmögés rekedt, kásás hangot engedett következtetni. Az alul fekvő szájára mosoly kúszott, újabb fészkelődés-sorozatnak hála sikerült egy síkba kerülniük, ajkait ledig Karkatéra tapasztotta, aki erre rögtön felélénkült. Hosszú, ráérős játékba kezdtek, harapva vagy megszívva a másik száját. A lassúság idővel átcsapott hevességbe, mindkettejüket ismerős, jóleső bizsergés járta át. Karkat hajolt el előbb, szuszogva kapkodta a levegőt, amit csók közben elfelejtett venni. Homlokukat egymásnak támasztva néztek percekig farkasszemet, amit végül Dave feladott és újból elmosolyodott.
- Hiányoztál - dünnyögte, ahogy magához szorította a fiút, és annak nyakába fúrta a fejét, mélyen beszívva magába a fekete hajú illatát.
- ...te is - Karkat halk volt, fáradtsága a hangjából is érződött. Dave hümmögve nyugtázta magában a kijelentést, majd a másik homlokára adott csókkal jelezte, hogy inkább pihenjenek. A felette fekvőnek egy perc se kellett és szinte már aludt. Párja mosolyogva nézte egy kis ideig, majd a romkom áradat zajára ringatta magát mély álomba.
Mondani sem kell, hogy idén mindkettejüknek békés, nyugodt ünnepe volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése